Gitta
Annabella szemszöge
Szekrényemben kutakodtam és kerestem a templomi ruhámat. Pár perc múlva indulunk a szüleimmel a vasárnapi misére. Én ugyan nem igazán hiszek Istenben de a szüleim miatt muszáj és most kicsit kíváncsi is voltam. A leendőbeli férjem lehet ott lesz a templomban. Ugyan nem tudom, hogy néz ki, de remélhetőleg ott lesz, és nem kell egy hetet várnom a találkozásunkra. Végre sikeresen megtaláltam a ruhámat amit fel is vettem és már indultam is le a lépcsőn. Kimentem ahol szokás szerint már várt minket egy hintó ami elvitt minket a templomba. A húsz perces kocsikázás után megérkeztünk. A templomnál már gyülekeztek az emberek. Kiszálltam a kocsiból majd a nép közé vegyültem. Persze a gazdag emberek távolságot tartottak a szegény emberektől. Ez az egy hely ahová a szegények és a gazdagok is járnak. Bementem a templomba és elfoglaltam általában szokásos helyemet. Bent minden a régi volt. A falak fehérek, néhol a festék már lekopott a plafon tele volt díszes festményekkel. Néhol egy egy szobor állt, ami Istent jelképezte. Pár perc múlva már mindenki elfoglalta a helyét és megkezdődhetett a mise. A pap elkezdte szokványos mondanivalóját, majd a templomi énekkar énekelt el pár dalt, majd utána mindenkinek be kellett szállnia. Két óra után vége lett, és az emberek kifelé indultak.
Én megvártam mire a tömeg kivonul, majd én is kimentem a templomból. Már szálltam volna be a lovashintóba amikor meghallottam egy ismerős hangot, amint a nevemet ismétli. Hátranéztem és Zayn volt az. Odamentem hozzá majd megöleltük egymást. Sok ember megbámult minket, ugyanis Zayn egy szegény parasztcsaládból származik. Bradfordban született viszont már 3 éve Skóciában élt a szüleivel, ugyanis apja itt talált magának munkát. Zayn mondhatni a legjobb barátom, hisz ő az egyetlen. Ahol mi élünk nem sok ember él, ráadásul vele is csak akkor találkozom, amikor kitereli az állatokat a legelőre. Olyankor én is kimegyek hozzá és elbeszélgetünk.- Annabell gyere légy szíves, mert nemsokára megérkezik hozzánk az egyik ügyfelem. - szólt ki a hintóból apa.
- Én inkább Zayn-el megyek, ti csak menjetek. - intettem nekik. Apám mint mindig most sem könyörgött sokáig, ezért intett és el is mentek.
- Mehetünk? - nézett rám Zayn. Bólintottam majd elindultunk. Út közben beszélgettünk ahol megemlítettem hogy a szüleim találtak nekem férjet, majd tettünk egy kicsi kitérőt, ami miatt jól el is áztunk. Bár én kevésbé annyira ugyanis Zayn nekem adta a kabátját. Amikor el értünk hozzám, gyorsan bementünk a kastélyba. Tudom apám nem fog örülni, hogy Zayn-t beengedtem, de nem akartam a a szakadó esőben hagyni. Majd hazamegy amikor már jobb idő lesz. A kastély meg úgy is nagy szóval bőven elférünk. Bementünk a nappaliba, majd leültünk a kandallóhoz. Emily-nek az egyik cselédünknek szóltam, hogy készítsen nekünk egy forró teát, majd hoztam Zaynnek egy pokrócot. Mire visszaértem a pokróccal apám már a nappaliban volt.
- Mondd csak Annabell ez a földönfutó mit keres itt? - nézett rám apám idegesen.
- Egy. Ő nem földönfutó van neve, mégpedig Zayn. Kettő. Kint szakad az eső, és együtt jöttünk, nem akartam, hogy még jobban megázzon, ezért behívtam. - álltam ki Zayn mellett, aki eddig csak szótlanul ült a kandalló előtt.
- És most már mindenkit be akarsz engedni, aki csak elmegy, mert esik az eső?
- Na jó én nem fogok veled vitázni. Zayn itt marad és kész. - mondtam apámnak majd intettem Zaynnek, hogy menjünk fel a szobámba.
- Hát ez? - mutatott Zayn a repülőjegyre, amint beértünk a szobámba.
- Utazom. Már holnap. A szüleim akarták, hogy ezt a hetet pihenéssel töltsem, mielőtt a leendőbeli férjemmel találkozom. - mondtam.
- Berlin biztos szuper lehet. Én is egyszer szeretném a világot körbeutazni. - mosolygott rám. Az eső szinte egész nap szakadt így Zayn nálam maradt, de később még is elkezdett indulnia, mert az állatokról gondoskodnia kellett.
*
Itt vagyok a repülőtéren és kissé idegesen várom, hogy felszállhassak a gépre. Pár perc után végül felszállhattunk, és a gép felszállt. Idegesen tekintgetek jobbra-balra félek, hogy esetleg a gép lezuhan, bár tudom ez igen ritka, de akkor is. Ez az első utam, hogy repülőgépen utazok, és eléggé félek. Mellettem egy ötvenes éveiben járó férfi ül, aki egy könyvet olvas. A többi utast elnézve, ők is ugyan ezt csinálják, bár akad olyan is aki fülhallgatón zenét hallgat. Én egy darabig csak bámultam magam elé, majd meguntam és fülhallgatómat és telefonomat elővéve zenét hallgattam. A gép ablakán keresztül néztem a felhőket, és a városokat, amik felett elrepültünk.
*
A hosszú utazásnak ezennel vége. Kissé nyugodtan léptem a reptér aszfaltjára, majd a sok taxi közül fogtam magamnak egyet. Az idő nem volt túl jó, de Skócia időjárásához képest sokkal tűrhetőbb. A taxis berakta a csomagjaimat az autóba majd én is beszálltam és lediktáltam a hotel címét. Kissé fura volt a német nyelvet beszélni, de egy hét alatt csak bele jövök. Négy évig tanultam ezt a nyelvet, de miután befejeztem azóta egyszer sem használtam. Az út csendesen telt, a sofőr bekapcsolta a rádiót amin valami idióta rock zene ment. Én nekitámaszkodtam az autó ablaknak és néztem az épületeket és az embereket akik mellett elsuhanunk. A kocsi lassulni kezdett majd megállt. Nem tudom mennyi idő telhetett el míg a hotelhez értünk, de nem is érdekelt. Kiszálltam a kocsiból, és egy hatalmas épület volt előttem. Eleinte csak álltam egy helyben és az épületet bámultam. Egyszerűen csodaszép volt.
- Kisasszony itt vannak a csomagjai. - tette le a sofőr a csomagjaimat a járdára, én pedig kifizettem az utat. A sofőr elköszönt majd el is tűnt az autóval. Becipeltem csomagjaimat a hotel portájához, majd lediktáltam a foglalásomat. A nő igazán kedves volt. Barna haja egy copfban volt összekötve. Egyenruhája szépen kiemelte idomait.
- Itt a kulcsa. Az ön szobája a 346-os, Egon pedig majd segít felvinni a csomagjait. - mutatott a magas szőke hajú férfire, aki megfogta bőröndjeimet és segítőkészen felhozta a szobámig őket. Amint elfordítottam a kulcsot a zárban, benyitottam és a látvány valami hihetetlen gyönyörű volt. Egy kis folyosó volt, ahol jobb oldalt volt a konyha majd a hálószobám. A hálószoba után volt egy ajtó ami a fürdőszobára nyílt, egy zuhanyzóval és egy hatalmas káddal. A helyiség közepében volt egy nagy nappali és a falon egy hatalmas LCD tévé. A nappali egy erkélyre nyílt, ahonnan csodálatos látvány tárult a szemünk elé. Visszamentem a szobámba, majd kipakoltam a cuccosomat és kicsit lepihentem. A mai napra már nem terveztem különösebb elfoglaltságot, a repülés így is kifárasztott, ezért úgy gondoltam eltervezem a heti programom. Egyik nap városnézés, majd egy kis magammal foglalkozás és így tovább.
- Kisasszony itt vannak a csomagjai. - tette le a sofőr a csomagjaimat a járdára, én pedig kifizettem az utat. A sofőr elköszönt majd el is tűnt az autóval. Becipeltem csomagjaimat a hotel portájához, majd lediktáltam a foglalásomat. A nő igazán kedves volt. Barna haja egy copfban volt összekötve. Egyenruhája szépen kiemelte idomait.
- Itt a kulcsa. Az ön szobája a 346-os, Egon pedig majd segít felvinni a csomagjait. - mutatott a magas szőke hajú férfire, aki megfogta bőröndjeimet és segítőkészen felhozta a szobámig őket. Amint elfordítottam a kulcsot a zárban, benyitottam és a látvány valami hihetetlen gyönyörű volt. Egy kis folyosó volt, ahol jobb oldalt volt a konyha majd a hálószobám. A hálószoba után volt egy ajtó ami a fürdőszobára nyílt, egy zuhanyzóval és egy hatalmas káddal. A helyiség közepében volt egy nagy nappali és a falon egy hatalmas LCD tévé. A nappali egy erkélyre nyílt, ahonnan csodálatos látvány tárult a szemünk elé. Visszamentem a szobámba, majd kipakoltam a cuccosomat és kicsit lepihentem. A mai napra már nem terveztem különösebb elfoglaltságot, a repülés így is kifárasztott, ezért úgy gondoltam eltervezem a heti programom. Egyik nap városnézés, majd egy kis magammal foglalkozás és így tovább.
